A bástya
2016. január 12. írta: NyIvett

A bástya

Volt idő, amikor a szégyenérzet karon ragadott, és mindennapi társamként együtt ballagtunk az ismeretlenben. Én próbáltam magam tartani, és ő próbált még mélyebbre rántani. Szinte hajbókoltam neki. Volt idő, amikor kemény, bántó, trágár szavak záporoztak fejem felett, arcomat mardosva, élesben,…

Szín-pad
2015. december 08. írta: NyIvett

Szín-pad

 Remegett a lábam, összezsugorodott a gyomrom, izzadt a tenyerem, egyre szaporábban vert a pulzusom. Ismét, mint minden alkalommal, nagy izgalommal léptem fel a színpadra. A nézőtéren sötét sorokban sorakozó szempárok csücsültek, melyeknek tükrein csillogtak vissza a fények. Miután beleléptem a…