Remegett a lábam, összezsugorodott a gyomrom, izzadt a tenyerem, egyre szaporábban vert a pulzusom.
Ismét, mint minden alkalommal, nagy izgalommal léptem fel a színpadra. A nézőtéren sötét sorokban sorakozó szempárok csücsültek, melyeknek tükrein csillogtak vissza a fények. Miután beleléptem a kezdetben, és az első lépést megtettem, elmúlt minden izgalmam. Már nem néztem riadtan a lázas lámpák világosságait.
Magabiztosan, határozottan vonultam fel, hogy megmutassam, és oda adhassam testem ringatózó mozgását. Hirtelen megszólalt a minden porcikámat átható zene. Teljes extázissal éltem bele magam, hogy teljességében átadhassam azt, ami bennem van. A zene és a tánc együttese repített a végtelenbe, az időn és téren kívülibe. Korlátok nélkül szárnyaltam, csak a zenék végződései adtak némi felocsúdást az önkívületi állapotból. Egyszerre táncoltam befele, és kifele. Befele koncentráltam, hogy abban a pillanatban előhozzak mindent a mélyről, és kitáncoljam lelkemből a fájdalmat, az örömöt, a boldogságot, a szabadságot, a békét, a harmóniát, a mindenséget. Kifele koncentráltam, hogy oda adhassam magam mindenkinek, nekik, a szeretteimnek. És amikor megmártózhattam büszkén csillámló könnyeikben, az maga volt a Kánaán. Minden alkalommal, minden megmérettető pillanatban.
Ott ült szemben, hogy jól láthasson. Neki táncoltam. Neki, hogy büszke legyen újra, és sokadára, és hogy elmondhassa, igen, büszke vagyok rád! Az emlékek kissé ködösek, úgy rémlik talán sosem mondta. Minden alkalommal ott volt, minden alkalommal elérzékenyült, és minden alkalommal büszke volt. Talán sosem mondta, de minden tekintetében, ölelésében, és orcámon csattanó örömcsókjaiban éreztem.
Én is ott voltam, mikor még alig tipegtem. Ott, a ring mellett, és veled együtt ünnepeltem a győzelmed. Idővel, megannyi alkalommal már Te nézhettél engem. Magamban magadat láttad, jövődet, és múltadat. Megélt győzelmeidet, vágyadat. A kitartó, küzdő szellemet, erőt, és gyengeséget.
Ott ült szemben, hogy jól láthasson. Neki táncoltam. Neki, hogy büszke legyen újra, és sokadára, és hogy elmondhassa, igen, büszke vagyok rád! Az emlékek kissé ködösek, úgy rémlik talán sosem mondta. Minden alkalommal ott volt, minden alkalommal elérzékenyült, és minden alkalommal büszke volt. Talán sosem mondta, de minden tekintetében, ölelésében, és orcámon csattanó örömcsókjaiban éreztem.
Én is ott voltam, mikor még alig tipegtem. Ott, a ring mellett, és veled együtt ünnepeltem a győzelmed. Idővel, megannyi alkalommal már Te nézhettél engem. Magamban magadat láttad, jövődet, és múltadat. Megélt győzelmeidet, vágyadat. A kitartó, küzdő szellemet, erőt, és gyengeséget.
Minden, mi voltál a múltadban, vagyok általad, a jelenemben.
2015.09.29. By: Ivi
Fotó: Ny.Ivett
