A bástya
2016. január 12. írta: NyIvett

A bástya

Volt idő, amikor a szégyenérzet karon ragadott, és mindennapi társamként együtt ballagtunk az ismeretlenben. Én próbáltam magam tartani, és ő próbált még mélyebbre rántani. Szinte hajbókoltam neki. Volt idő, amikor kemény, bántó, trágár szavak záporoztak fejem felett, arcomat mardosva, élesben,…

A HEGY
2015. december 14. írta: NyIvett

A HEGY

  Nézlek Téged! Egy hatalmas hegyet látok. Hatalmassága büszkén emelkedik az egek felé.  Masszív, megmászhatatlan, és ijesztő. Érzem, ha elindulok rajta, akkor megérzem puhaságát. Érzem, mert szemén keresztül látom, hogy belül melegség és szenvedély lakozik. Érzem, mert…