Àllt a két lélek némàn. Hosszasan, mélyen néztek egymàs szemébe. Ide nem kellettek szavak soha. Mindig is a lélek beszélt, szemének tükréből olvasva. Félve kérdezte az egyik:
- Hogyan haladunk tovàbb ezen az úton?
- Te belerakod a kezed az én kezembe, és én belerakom a kezem a te kezedbe. Erősen fogjuk, és tartjuk egymàst. - Vàlaszolta a màsik lélek.
- És amikor majd útrakelsz, és màr nem fogom tu...dni megfogni a kezedet? Akkor hogyan fogjuk csinàlni? - Kérdezett ismét, elszomorodva az egyik lélek.
- Akkor még erősebben kapcsolódunk, mint bàrmikor valaha. Akkor belerakod a te szíved az enyémbe, utàna belerakom az én szívem a tiédbe, és könnyedén, békésen, boldogan ott leszünk egymàs szívében. És amikor újra talàlkozunk, akkor oda adjuk egymàsnak mindazt a fényességet, amit szìvünkbe beleraktunk, s amit úgy hívunk: szeretet! - Vàlaszolta boldogan, àm fàjjó szívvel a màsik.....
- Hogyan haladunk tovàbb ezen az úton?
- Te belerakod a kezed az én kezembe, és én belerakom a kezem a te kezedbe. Erősen fogjuk, és tartjuk egymàst. - Vàlaszolta a màsik lélek.
- És amikor majd útrakelsz, és màr nem fogom tu...dni megfogni a kezedet? Akkor hogyan fogjuk csinàlni? - Kérdezett ismét, elszomorodva az egyik lélek.
- Akkor még erősebben kapcsolódunk, mint bàrmikor valaha. Akkor belerakod a te szíved az enyémbe, utàna belerakom az én szívem a tiédbe, és könnyedén, békésen, boldogan ott leszünk egymàs szívében. És amikor újra talàlkozunk, akkor oda adjuk egymàsnak mindazt a fényességet, amit szìvünkbe beleraktunk, s amit úgy hívunk: szeretet! - Vàlaszolta boldogan, àm fàjjó szívvel a màsik.....
2015.09.27 By: Ivi, London
Fotó: Ny.Ivett
