Elindul a két vándor a saját választásuk szerinti úton, hogy egy irányba, a fény felé haladjanak. A vándorok, kik egy helyről jöttek, egy időben érkeztek, de különböző helyről, különböző időben indulnak.
Egyikük már készen áll arra, hogy átlépjen a kapun, vállára kapja üres batyuját, és menet közben bele pakolja a szembe jövő terheket: a leküzdeni való akadályokat, problémákat, fájdalmakat, sérüléseket. Amíg a másikjuk tétovázva, batyuját szorongatva, a kaput bámulva vesztegel egy helyben. Az első vándor átlépi a kaput, és elindul az ismeretlenbe, az Életnek nevezett ösvényen, hogy tapasztaljon, tanuljon, megerősödjön, jó, és még jobb emberré váljon. A másik vándor is összeszedi minden bátorságát, és erejét, hirtelen felkapja a batyuját, és megiramodik az Élet egy másik ösvényén, sorstársának nyomában. A két vándor nem tudja, hogy miért kell, hogy elinduljon az Élet sűrűjébe, melynek útjai kifürkészhetetlenek, és melyek megannyi szép pillanatot, buktatót rejtenek. Bizonyosságuk egyedül csakis a fényben rejlik. Ugyanabba az irányba, párhuzamosan, az idő síkját figyelmen kívül haladnak. A két vándor, ugyanazzal a batyuval a hátán mendegél a fény felé, melyet menet közben ugyanazzal a történettel bélelnek ki. Csupán csak a helyszín, a környezet, a körülmények, az emberek különböznek kettőjük útjában. A megtapasztalt érzések, élmények ugyanazok, így történetük is egyezőséget mutat. Mindkettőjük batyuja hol könnyebb, hol nehezebb, annak függvényében, hogy miket pakolnak, és vesznek ki belőle életútjuk során. Az egyik vándor pár lépéssel mindig előrébb battyog a másik vándor előtt. Ugyan hasonló történettel teli batyut cipelnek a hátukon, mégis az előrébb járó vándor batyuja mindig nehezebb lesz, hiszen több tapasztalatot fog belepakolni, mint mögötte bandukoló sorstársa. Párhuzamos időeltolódással, különbözőképpen, eltérő módon, apránként gyűjtögetik zsákjukba tapasztalataikat, mígnem egy közös ponton találkoznak. Akkor, amikor felismerik egymást, akkor érnek meg a találkozásra. Arra, hogy befogadják azt a másikból; a lelkéből, a szívéből azt, amit a másik magával hozott.
Lassan letelepednek egymás mellé, élvezik a másik társaságát. Ahogy lassanként kibontogatják batyuikat, úgy nyílnak meg, és bontják ki egymásnak a bizalmat. Elmesélik egymásnak, hogy merről jöttek, honnan indultak. Az egyező Életösvényt, a különböző, de megpróbáltatásaiban hasonló útjukat, útjuk során szerzett tapasztalataikat. Mikor már apránként kicsomagolták batyujuk tartalmát, akkor rádöbbenek, hogy az Élet ösvényén, ugyanazokon a közös pontokon tanyáztak. A később indult vándor megtalálja a korábban indult vándor batyujában azokat a tapasztalatokat, melyek segítségére lehetnek az útja folytatásában. Rádöbbenek, mennyi kincs rejlik önmagukban, a másikban, és abban a batyuban, melyet ez idáig magukkal cipeltek.
Újra erőt gyűjtenek, feltápászkodnak, ismét vállukra kapják puttonyukat, majd ezekkel a kincsekkel tovább mennek. Folytatják útjukat, hogy más vándorokkal is találkozhassanak, hogy majd újra bontsák zsákjaikat, megvitassák történeteiket, tapasztalataikat. Hogy az újabb leckékkel, az újabb tanításokkal, tovább, a fény felé ballagjanak.
2015.12.11. By : Ivi
