Rég jártam a saját blogom felületén.. Őszintén megvallva nem tölt el büszkeséggel a tudat, hogy júliusban bloggoltam utoljára és azóta magára hagytam az oldalt és vele együtt az olvasókat is. Ígértem, hogy jövök a Lockdown valáságdokumentációs szériáival, amit mulasztottam megtenni. Mentségemre szolgáljon az, hogy folyamatosan írok. Amolyan rövidebb, mini riportokkal egybekötött írásokat sikerült megosztanom Facebook profilomon, illetőleg írom a saját, vastagnak ígérkező könyvemet is.
A Lockdown két hulláma közti időszakban, és a Lockdown ebben, a második hullám időszakában én is sok mindent megtapasztaltam. Visszatértem Budapestről Londonba. Az üvöltő üresség fogadott ahhoz képest, amit anno, múlt év novemberének végén itt hagytam. Munkát kerestem minden és bármely olyan területen, amelyekben azelőtt már gyakorlatra és tudásra tettem szert. Kezdetben kevés cég hírdetett meg állásajánlatot, így a kritikus időszak miatt a piaci mezők nagyon hirtelen telítődtek a sok jelentkezőtől. Eleinte egy kora hajnali, pár órás, egy hónapra szóló munkát találtam. Aztán elkezdtem egy másik, kreatív, testhezálló, hosszútávú szenvedélyt. A kettőt egyszerre csináltam addig, amíg nem stabilizálódott a helyzetem. London utcái és az engem körülvevő környezet is kezdett megtelni emberekkel, élettel. Az azelőtt ürességtől kongó utcákon, tereken, parkokban, tömegközlekedési eszközökön elkezdtek minimalizált létszámban mozgolódni az emberek. Inkább a fizikai alkalmazotakkal lehetett találkozni, mert az irodai alkalmazottak többnyire otthonról dolgoztak, ahogy most is. Igen, maszkot viseltünk, és viselünk, betartjuk a két méter szociális távolságot. Szigorított kijárási tilalomban és időkorlátozásban itt nem volt részem. A maszk viselete (nem csak) számomra őrjítő, aminek a jótékony és inkább kártékony hatásairól hosszasan lehetne beszélni. Személyes tapasztalataim szerint, napi, 10-12 órában, és heti 40-60 órán át viselve kibírhatatlan. Kint hideg van, bent fűtünk. Nem kivitelezhető az állandó szellőztetés, a friss levegőn való hosszas tartózkodás, a friss levegőből való hosszas szippantás. A saját, elhasznált, újra be-és kilélegzett levegőmben tesped az arcom, a szervezetem. Ha szintetikus a maszk anyaga, az a kilélegzett, párás levegő hatására irritációt, bőrpüffedést, gyulladást okoz. Az ilyen, hosszú munkaórákon át tartó, mindennapos folyamat pedig rosszulétet és szédülést okoz annak hiányában, hogy nincs egészséges, tiszta, mély lélegzetvétel. Tudjuk, hogy a légzés az maga a lézetés. A légzés, az egészséges légzés létezésünk alapja. Ezzel kezdődik és fejeződik be az élet. Az alapja egy mozgásnak, sportnak, jógának, meditációnak, az egészséges életnek. Érdemes erről az oldalról is megvizsgálni a helyzetet, az összefüggéseket. Gondolkodni, és elgondolkodni. Aztán ehhez hozzájön a szociális élettől való elszeparáltatás, emberi érintkezés, emberi érintés, érzelmek fizikális csökkentése, korlátozása. Az online létezésre, szocializálódásra, közösségi életre, vásárlásra, tanulásra, kompletten mindenre kiterjedő tudatos és manipulatív beszorítás, terelés. Az abszolút elektronikus, online világban való létezést megcélozva. Mindezt megkoronázva a valóság elferdítésével, megmásított hírekkel, információkkal, elbizonytalanítással, megfélemlítéssel, ésatöbbi.
Emberek, családok, barátok szeparálódtattnak el, viszont ezáltal még inkább felerősödik az ingerencia az érző emberekben arra, hogy fizilális kontaktust teremtsenek, találkozzanak, ismerkedjenek, érintsenek, öleljenek, együtt legyenek, szociális életet éljenek, ápolják a meglévő kapcsolataikat. Emberi teremtmények vagyunk. Gondolatokkal, érzelmekkel, érzésekkel, szeretettel megalkotva, születve. Mindnyájunk legnemesebb értéke a szeretet, a szeretet megosztása, annak ragyogtatása. A szeretettel való odafordulás önmagunk felé és mások felé. Ha szeretet van benned, annak a melegsége megtölti a környezeted, és mások szívét is.
A tegnapi, első, szent advent vasárnapján a szeretetvarázs különös módon való gyógyításának szemtanúja és átélője lehettem.
A dogok ebben az időszakban valahogy eltérő módon történnek, mint ahogyan eddig valaha is történtek. A kellemes furcsaságok a múlthét vasárnapjától kezdek körülvenni. Úgy általában szeretek kellemes hangulatot teremteni abban a környezetben ahol tartózkodom. Jó szokásomhoz híven gyertyát gyújtok az angyalok seregével díszített polcon, füstülőt gyújtok a kreatív dolgozó sarokban, felkapcsolom a szoba különböző részein elhelyezett hangulatos égősorokat, elindítom a meditációs zenét. A gyertyák égő fényei melegséget sugároznak, békét, nyugalmat teremtenek. Szeretek ebben a csendes térben tartózkodni. Különös módon érzem, ahogyan a melegség elönti a testem, lelkem, szívem. A béke és nyugalom érzése van bennem, ezzel egyeztemben emelkedett, ünnepélyes hangulat kezd körbeölelni. Karácsonyi dalokat dúdolgatok, ellátogatok a Szent Pál katedrálishoz. A vasárnapi nap végére realizálom, hogy megérkezett hozzám a szent szellem. Nevezhetem a karácsony szent szellemének, a szeretet szellemének, a lényeg hogy valami eltérő, valami különleges varázs van benne. Azelőtt sosem érzékeltem azt a pontosságot, amikor megérkezik. Azelőtt sosem éreztem olyan erősen jelen lenni magamban, körülöttem úgy, mint most. Sosem nem éreztem ezt ilyen „korán”, első, szent adventet megelőző vasárnapon. Különös varázs töltötte meg a lényem és a környezetem. A következő napok is ilyen szent, karácsonyi zenék hallgatásával teli hangulatban telnek. Utamon haladva egy, élő fenyőfákkal dúsan megrakott bolt nyitott ajtaja csalogat a zöldek vásárlásra. Hazefele sétálva, a függöny nélküli ablakokból ragyogó fényű, feldíszített karácsonyfák üdvözölnek. Majd itthonunkban, kedves lakótársammal való beszélgetésünk közé is bekúszik a karácsony szelleme. Megegyezünk arról, hogy ma délután három órától feldíszítjük a lakás nappali részét.
Három óra van. Én a szokásos, vasárnapi, kerékpáros, „Nature day” kiruccanásomról érkezem meg, miközben ő az uzsonnáját fogyasztja. Feldobok egy gyors omlettnek valót, lakótársam befejezi az étkezést. Kipakoljuk az asztalra az összes meglévő karácsonyi kelléket: egy kisebb termetű, műfenyőt, két darab kétsoros égőt, és még másik két különböző típusú égőt, arany-ezüst-piros színű gömb díszeket, cukorkákat, aranycsillámló angyalt és apró szarvasokat. Elsőnek falrakjuk a kisebb, picuri fenyőfához illeszkedő égősort. Az égők felrakása közben elmesélem kedves lakótársamnak, hogy nálunk szent karácsony napján zajlik a fenyőfa feldíszítése. Anya a konyhában sürgölődik, karácsonyi finomságokat készít. Apa befaragja a fát, amit aztán felállítunk a nappaliban. Közben apa egyenként ellenőrzi az égősorban lévő gyertyák működését. Majd hívjuk anyát, hogy rakja fel az égősort, mert ő benne a profi. Megosztom azt is a lakótársammal, hogy azért az égősor az első, mert egyszerűbb a felhelyezése azelőtt, mielőtt az összes többi dísz felkerül a fára. Az égősor felrakása után, együtt, öcsi, apu meg én, feldíszítjük a fát, s ezidő közben sokat mókázunk. Az elmúlt tizenévben már csak öcsi és én díszítjük a fát, és ugyanúgy sokat bolondozunk közben. Aztán mikor anya elkészül a konyhában, mi meg a fával, akkor a szívünk után magunkat is ünneplőbe öltöztetjük, majd elfogyasztjuk a szentesti vacsorát. Ezidő alatt pedig odavarázsolódnak az ajándékok a fa alá. Boldogan, szeretettel osztottam meg ezeket az emlékeimet, miközben realizáljuk, hogy nincs a fenyőfára való csúcsdíszünk. Improvizálunk. Javaslom, hogy akkor készítsünk, és mivel én a bringázás utáni menümet fogasztom, így javaslom azt is, hogy lakótársam készítse el a csúcsdíszt. Egy háromdimenziós csillagot, amit majd ezüst fóliával bevonunk a végén.
Nehézkesen indul a csillag tervezése. Meg kell vallani nem egyszerű a két, összeillesztendő rész szerkesztése. Abszolút geometria. Még viccesen reklamál is, hogy miért nem én csinálom a kreativitásommal, és hogy ő még sosem csinált ilyet előtte. Én meg erre, hogy legyen csak az oroszlánmunka része az övé, mert én addig evés közben tudok foglalkozni a gömbdíszek felszalagozásával. Az ünnepélyes hagulatot a stílusos „Cooking Dinner Music, a playlist Alyssa Kuzins of Sportify” zenei összeállítás varázsolja meghittebbé. Szilvás sütemény és cseresznye illatú gyertyák égnek. Figyelem, ahogyan okos és gyors módon megtalálja a megoldást a csillag alaprajzának pontos megszerkesztéséhez. Fűzögetem a gömböket. Apró fabetűkből kirakosgatom az asztalra a Merry Xmas feliratot, amit majd szintén felhelyezünk valahova. Boldogsággal tölt el, ahogyan kedves kis lakótársam elmerül a csillag rajzolásában, kivágásában, összeillesztésében. Videófelvételekkel dokumentálom a munkáját, a boldogságtól ragyogó arcát, azt, ami a pillanatban történik. Halkan, meghitten beszélgetünk. A csillagkészítés folyamatát bemutató videó közben is suttogok. Közben elmeséli, hogy ő soha nem csinált még ilyet ezelőtt. Ők nem ünnepelték a karácsonyt. Nem díszítettek fenyőfát. Nem varázsoltak a fenyőfából karácsonyfát, nem ajándékozták meg egymást. Ők egy egyszerűbb, családi vacsorát tartottak. Kérdezgetem őt ezekről a dolgokról. Azt mondja nem ismerte, nem tapasztalta meg ezidáig, így nem is hiányzott neki. Aztán volt olyan este, amikor a kuzinja házában végezték a karácsonyi előkészületeket, de elmondása szerint az nem volt olyan, mint most, itt, a saját otthonunkban. Elkészült a gyönyörű 3D -s csillag. Én próbálkozom ezüst fóliába burkolni, ami szintén nem olyan egyszerű feladat, de a végére egy pofás kis csillag kerekedik ki belőle. Lyukat vág a csillag aljára, majd felhelyezi azt a fa csúcsára. Vidám, különleges pillanat ez. Felrakjuk a felfűzött gömböket, cukorkákat. Az ablak előtti, virágokkal teli amazon asztalon csinálunk helyet a karácsonyfának. Dúdolgatjuk a több évtizedes, 40’-es, 50’-es, 60’-as évek fantasztikus zenei költeményeit. Elhelyezzük együtt a fát és örölünk a közös alkotásunknak. Gyönyörű lett. Egy pillanatig csodáljuk, majd folytatjuk a nappali dekorálásával. A kettős égősort szív formában a kanapé fölé helyezzük el. A Merry Xmas feliratot felragasztjuk a kertre nyíló ajtó, befele néző ablakára. Köré szív alakú égősor kerül. Egy mély, áttetesző, befőttes üveg nyeri meg annak a lehetőségét, hogy ő is ünneplőbe öltözzön. Beleöntjük az apró aranyszarvasokat, közepébe illatos mécsest helyezünk, küső részét pedig piros szalaggal kötjük át. Elkészülünk mindennel.
Elégedetten, elérzékenyülve csodáljuk a karácsonyi ünneplőbe öltöztetett nappalinkat. Megköszönjük egymásnak ezeket a közös, szent órákat. Realizálom, hogy mindez ma, szent advent első vasárnapján történik. Elmondom neki, hogy most már tudod, hogy mi az, hogy karácsonyi tradíció, amikor a családdal együtt, közösen készültök, és, hogy ezt megőrizve, majd egy szép napon a te saját családoddal együtt díszítik fel a fát, a lakást úgy, mint ahogyan most mi tettük. Azt mondja elérzékenyült, és sír. Vele együtt sírok. Ebben a pillanatban döbbenek rá arra, hogy kedves lakótársam egy gyógyulási folyamatot élt át ezekben az órákban. Rádöbbenek arra, hogy az sem véletlen, hogy a csillagot, a számára első csillagot ő készíthette el. Aztán arra, hogy megoszthattam vele azt a szeretetettel teli tradíciót, amit az én családomból hoztam. Azt a tradíciót, amelyet a mai napig ebben a formában őrzünk. Arra, hogy a családomból hozott és általuk bennem élő szeretetet egy ilyen különleges, szent napon megoszthattam eme kedves kis teremtéssel. Hálás vagyok azért, hogy ezt mind megtapasztalhatta, és hálás vagyok azért, hogy ez, a mai, varázslatos napon történt.
Leültünk a kanapéra, készítettünk pár képet a dekorációról, beszélgettünk, majd a karácsonyi fényeket égve hagyva, melegséggel telve, elvonultunk a saját szobáinkba.
Csodák márpedig vannak és történnek. A szent szellem itt van körülöttünk, bennünk, és bármely pillanatban képes megváltoztatni a múltat, a múlt történéseit. Bármely pillanatban képes újjávarázsolni a jelent. A jelent, ami a varázslat pillanatától a TE valóságot lesz. Higgy és érezz! Kívánj valami különlegeset, mert „all your wishes come true”.
By: Ivi, London, 30.11.2020.
A történet elolvasásához szeretettel ajánlom a “99 hz /Angel Frequency / Light Body Activation / Metatron’s Cube/ Divine Protection” négy órás hangfrekvenciát vagy a karácsonyi dekoráció ideje alatt szóló "Cooking Dinner Music, a Playlist Alyssa Kuzins of Sportify" zenei összeállítását.
Fotó: Maria Carmen Jiménez
