Ez a rövid, képletes élethelyzet tanmese ismét az éjjel kellős közepén döngetett be az írói alkotóműhelyem ajtaján, és halasztást nem tűrve eme következő helyet követelte magának az írásaim között. Előzmény nélkül érkezett a semmiből, rávezetés, és bevezetés nélkül. Gyorsan, hirtelen, erőszakosan jött, én pedig írtam úgy, abban a formában, ahogyan meg akart születni, ahogyan terjedni, üzenni akart, ahogyan meglátta a napvilágot. Íme a garbóba öltöztetett érzések mondanivalója!

 A kényelmetlen ruha előbb vagy utóbb, szorítani kezd, aminek a szorításától dühössé, agresszivvá, feszültté válunk. A szorítás hatására váratlan módon kezdünk el reagálni, kinyilvánítjuk a szorító kényelmetlenség produkálta érzéseket, melyet ugyanolyan dühösen, agresszívan, feszülten kezelünk le. Egy-egy környezetben, egy-egy szituációban, egy-egy kapcsolatban ugyanilyen szorítva érezhetjük magunkat, mint amikor, és ahogyan a nyakunkat fojtogatja a szűk garbó.

S mit lehet tenni, ha szűk a garbó?

Megvizsgálom, hogy mi az oka annak, hogy szorít, hogy kényelmetlen. Megvizsgálom magamban az ehhez a periódushoz kapcsolódó kérdéseket:

Vajon rosszul választottam? Esetleg nem rám van szabva a garbó (szituáció) mérete? Netán kinőttem azt (a helyzetet), s többé már nem jó nekem, nem nekem való?

Majd megpróbálom megtalálni ugyanúgy önmagamban a helyes válaszokat. A válaszok több, mint valószínű, hogy igent fognak mutatni, amelyre fizikálisan is igennel lehet felelni, igennel lehet elmozdulni, és igennel lehet megcselekedni! Ezért ledobom magamról a kényelmetlen textíliát, és ott hagyom, mert már nincsen rá szükségem. Ott hagyom, mert kényelmetlen, mert szorít, mert fojtogat. Többet nem nézek vissza rá, nem veszem elő. Magam mögött hagyom, mert egy újra, egy másra, egy testhezállóbra van szükségem ahhoz, hogy valóban komfortosan tudjak létezni, és lélegezni!

Akárcsak egy Élethelyzet. Nem kell, hogy ragaszkodjunk, és kötődjünk hozzá, az meg hozzánk. Bármikor le tudjuk vetkezni magunkról a torkunkat fojtogató, fejünket megfájdító, gyomrunkat megbetegítő szituációkat. Nem kell felsőfokú hangerővel harsongnunk, hallgattatni a hangunkat, Nem kell, hogy lenyeljük a kikívánkozó szavakat, amely bevörösíti a fejünk, és megfájdítja a gyomrunk. Nem kell testi fölényünket sem fitoktatni, méricskélni. Pusztán csak el kell lépni egyet előre, és ott hagyni magunk mögött azt, ami nem esik jól, ami nem kelt bennünk jó érzéseket, amit már nem kíván sem a lelkünk, sem a szívünk, sem a testünk.

Le kell venni a szűkösen szorító garbót! A döntés, és a megcselekvés mindig a Te kezedben van! A tér, a személyek, és az idő együttállásának alakulása pedig (csodával határos, láthatatlan módon) megtámogatódik!

By: Ivi  2017.02.26.

Zeneajánló: https://www.youtube.com/watch?v=4lIrMN3Nfro

Sok szeretettel ajánlom Mindenkinek a zongorát megszólaltató előadók, relaxációs válogatását, mely tisztán, nyugtatóan, és elvarázslóan hat a lélekre!