Születésünk pillanatától fogva, létezésünk számos emberi kapcsolatokkal van megszínezve. Mindig mást és mást sodor közelünkbe az Élet. Hol futólagosan, hol állandóan. De milyen az emberi természet, és hogyan reagál a másra?
Mivel nem mutat egyezőséget, tetszést, szimpátiát, vagy nem kelt éppen pozitív benyomást, így eldönti magában, hogy elzárkózik a mástól, a másiktól. Az ember fia és lánya sok esetben megkülönböztet, szelektál, kategorizál, távolságot tart a környezetében fellelhető embertársai közt. Beleesik abba a hibába, hogy esélyt sem ad annak a másnak, a másiknak, ahhoz, hogy nyithasson, közeledhessen, ismerkedhessen, hogy áthidalhassa azt a bizonyos távolságot, és közelebb kerülhessen. Bezárkóznak, bekategorizálnak, és nem nyitnak. Hogy miért? Mert félnek a közelségtől, mert félnek a megnyílástól, mert félnek a mástól, a másiktól. A más-ok, kitartóan próbálnak nyitni, közeledni, a folytonos visszautasítást is figyelmen kívül hagyva. Mosolyognak, még akkor is, amikor már belül legszívesebben feladnák, mert bántja őket a távolság, az elutasítás. A más-ok megnyílnak, mesélnek, beavatnak, élvezi k egy másik ember társaságát, közelségét, de az csak bezár. Pedig a más-ok csak a közelebb kerülésre vágynak, mert ők is valami mást, valami újat látnak embertársukban. Valamit, ami tetszik nekik, amit szeretnek. Nem keresnek, és nem látnak mást, pusztán csak a szeretetet. Belülről, mélyről, ösztönből. Akkor hogyan is szelektálhatnak egyesek másokkal szemben? Hiszen ezen a szinten már nem szabad bezárkózni, megkülönböztetni, szelektálni, elszeparálódni, csak azért, mert ők a más-ok. Nem véletlen, hogy olyan valakik vannak előttünk, akik más-ok. Más-ok bármiben, valamiben, akármiben, mindenben. Ők, a más-ok is tanítanak. Megtanítanak arra, hogy a szeretet nem szelektál, nem különböztet meg, és minden embert úgy, és olyannak fogad el, ahogyan van, legyen az bármennyire is más. A szeretet csak adni szeretne, amit nem tagadhat meg senki. Ők, a más-ok, pontosan ezt a ragyogó szeretetet látják embertársaikban. Ez az, amiért nyitnak, közelednek, áthidalnak.
Mi döntjük el, hogy kivel, mikor, hogyan, milyen szintű kapcsolatba kerülünk, és milyen szintű kapcsolatot tartunk fent, de a szeretet ne legyen döntés tárgya, hiszen a szeretet mindenkinek jár!
2015.12.27. By: Ivi