Vágytam a múltba, lelkem epedő szavára,

Vártam a jövőm, szívemre hallgatva.

De most, végre, megérkeztem a jelenbe,

Elhagyva múltamat, lepakolva életeimet.

Nem rohanok a jövőbe, láttatni vakon, előre,

Itt vagyok a pillanatban, ebben az időben.

Kérded, hogy bírom? Mi tart? Hol, s mikor lesz a vége?

Egy valami tartott, fog tartani, s tart most is engem,

Egy valami, mely itt volt, itt lesz, s itt van bennem.

A szívemben, melyben biztonságra leltem,

S többé már nem hajszolom, nem kergetem, esztelen.

Megértettem.

Otthonunk itt van, Benned, s bennem,

A szeretetben,

Mérhetetlen csodának időtlen, végtelen terében.

2015. 07.29. By: Ivi

Fotó: Ny.Ivett