Hogy mi az a könny?
Lelkünk mélyéről feltörő, arcunkon végiggördülő csillámlások. A test nélküli, megfoghatatlan állapotból elinduló, és a testet öltő, megfogható állapotba érkező gyógyító létező. Egy csoda.
Születésünktől fogva együtt élünk vele, és oly megszokott, hogy jelen van életünkben, és érzelmeink kifejezésének létezőjeként, hogy észre sem vesszük, hogy mekkora kincsnek vagyunk a tulajdonosai. A miénk, belőlünk érkezik, ezért sok esetben - birtokló emberi tulajdonságunkból fakadóan- próbáljuk az uralmunk alá vonni, és irányítani. Azt a létezőt, amely szabadságra teremtett, és a lélek legmélyéből fakad.
Hányszor próbáltuk elnyomni, eltiporni, megtagadni a lelkünket mardosó érzéseket? Hányszor próbáltuk bezárni magunk mögött az ajtót, és a kulcsot messze elhajítva, úgy, hogy sose találjuk meg többet? Hányszor zártuk össze dühösen az állkapcsunkat, és szorítottuk csikorgatva? Hányszor nyeltük le a hangszálainkat átvágó, nyelőcsövünket égető, kellemetlen falatokat? Hányszor találtuk súlyosnak a lenyelt falatok tömegét? Hányszor éreztük, hogy a súlyos falatok megemészthetetlenségének fájdalmát gyomrunk már nem bírja el? Hányszor próbáltuk elnyomni, visszatartani az egészségesen kikívánkozó könnyeket, hogy ne lássanak minket gyengének, sebezhetőnek, elesettnek, esendőnek. Hányszor? Sokszor…
Sokszor próbáltuk elnyomni érzelmeinket, ezzel megfosztva magunkat a könnyebbség, a felszabadulás állapotától, és megfosztva lelkünket a kifejeződéstől, a gyógyulástól.
Pedig a könnyek belőlünk, és értünk vannak. Nem leuralásra, elnyomásra, megtagadásra születtek. A könnyeket azért kaptuk a Jóistentől ajándékba, hogy bennünk, velünk, mellettünk legyenek örömünkben, bánatunkban, segítsenek, gyógyítsanak, és lelki békét hozzanak nekünk.
Az ember érzelmi lény, és érzelmeinket pedig azért kaptuk ajándékba, - és azért használom az ajándék szót, mert az élet okozta törések során sokan elveszítik ezt, és érzelemmentesen élik életüket, - hogy együtt éljünk velük, megértsük őket, kifejezzük őket, és megmutassuk őket önmagunkból, önmagunkon keresztül.
A könny is az érzelemvilágunk része, megnyugvást hozó társunk, így tiszteljük, és becsüljük meg azt, ami belőlünk, és értünk van! Hagyjunk neki utat, és lehetőséget arra, hogy ha úgy kívánkozik, akkor megmutassa magát, mindegy, hogy milyen ruhában! Ha éppen fehérbe öltözik örömtáncot járni, vagy feketét ölt magára gyászolni, hagyjuk őt szabadon áramolni! Legyen az nő, vagy férfi, nem jelentősége. Ez sosem a gyengeség jele, sőt, hatalmas erő kell ahhoz, hogy felvállaljuk és megmutassuk lelkünk lenyomatának darabkáit, önmagunkat.
A könnyek megnyugvást, könnyebbséget, gyógyulást, örömöt, és boldogságot hoznak.
2016.01.14. By: Ivi
Fotó: Ny.Ivett
