Tőlem, az írótól az olvasónak III.
2016. január 17. írta: NyIvett

Tőlem, az írótól az olvasónak III.

Rólam, a szerzőről, és a szerzeményiemről szóló történet

 Visszakanyarodva a történetem elejéhez, úgy kezdtem el az írást, hogy kiírtam magamból az aktuális érzelmeket, mint ahogy most is. Nem tudom a pontos idejét, nem emlékszem, főként, hogy a számok, és az idő memorizálása nem éppen az erősségem. Talán tizenéves lehettem. Többnyire versformában, rímekbe, díszes öltözékbe szőttem a szavakat. Azt hiszem ettől a korszaktól vette kezdetét a magyar irodalom iránti szenvedélyes szeretetem. S miközben püfölöm a klaviatúrát, pontosan ebben a pillanatokban tudatosodik számomra is ez az információ. Tanulmányaim során vagy az iskola által kiírt író pályázatokra jelentkeztem, melyet kisebb sikerek öveztek, vagy a jó fogalmazókészségemnek köszönhetően „asszisztáltam” mások beadandó fogalmazásainál. Remélhetőleg ez utólagosan már nem okoz problémát, és csak mosolyognak rajta az érintettek. 

 Először, 2010-ben, Rácz Zsuzsa által kiírt, „Nesze Neked Terézanyu!”, írói pályázaton mértem fel a tudásomat. Kíváncsiságból, hogy megtudjam, hogy valóban van-e hozzá tehetségem, és ha van, akkor mit tudok belőle kihozni.  Valamint szeretem a kihívásokat, így aztán kihívásból is, hogy vajon meg tudom-e csinálni úgy, hogy még előtte sosem kísérleteztem vele. Ha jól emlékszem, akkor egy, az életünkben bekövetkezett változásról kellett írni, egy ezer és párszáz karakteres történetet. A jelentkezési határidő előtti az utolsó pár percben küldtem el az irományomat a szerkesztőségnek, és hála az égnek sikerült, nem az utolsó helyen végeznem. Egy akkor aktuális szerelmi történetemet írtam meg, Szivárvány címmel, amivel a háromszáz nevezőből a huszadik helyen, választékos szókinccsel, kiemelve végeztem. A média nyilvánosan is közvetítette a díjátadó ünnepséget. A ceremónia végeztével az írónő egyenként dedikálta a pályázók közt szétosztott, újonnan megjelent könyvét.  Ha más nem is emlékszik rám, én emlékszem minden másra, mert számomra nagy megtiszteltetést, élményt, és elismerést jelentő végkifejlet volt ez a történet.

Akkor először pályáztam, azóta sem. Mindenkinek írok, és magamnak írok.

2016.01.14. By: Ivi

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenetterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr748278996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása