Eldugott, kicsiny ország, eldugott, kicsiny városkájában élt egy férfi, egy apa, és annak családja.
A férfi fiatalon bejárta a világot, sok mindent tapasztalt, sok mindent látott. Szerette mozgalmas, pezsgő, bohém életét. Halmozta az élvezeteket, átélte sok kalandokat, gyűjtötte az élményeket.
Amikor a férfinek megszületett első leánygyermeke felhagyott bohém életével, maga mögött hagyta múltját, és annak minden mozzanatát. A férfi várta, hogy kislánya felcseperedjen, és megoszthassa vele érdekesebbnél érdekesebb történeteit. Ahogyan a kisleány nődögélt el is érte kommunikációs képességeinek azt a korszakát, amikor már úgy tudtak egymással beszélgetni, akár két felnőtt. Édesapja maga mellé ültette kislányát, ölébe vette kedvenc fotóalbumát, és órákon át csak mesélt és mesélt gyermekének megélt életének pillanatairól. Leánya tágra nyílt szemekkel, kíváncsi tekintettel, hallgatta édesapját. Csodálta, s valamely világutazónak képzelte őt, mint Willy Fog nyolcvan nap alatt a Föld körül c. mesefilm főhősét. Édesapja gyakran ismételte történeteit, de a kislány mindig fegyelmezetten, és nagy figyelemmel hallgatta végig azokat újra és újra, mintha csak először hallotta volna. Szerette nézni édesapja arcát, ahogyan átszellemült arccal, és teljes átéléssel adja át neki a históriákat, örömmel töltötte el ez az érzés. Így történt ez kedvenc történetével, a Rózsák Birodalmával is, melynek milliószor volt már fültanúja, és az első perctől fogva beleszerelmesedett a sztoriba. Teljes ámulatba ejtette, és elvarázsolta őt minden képkockához tartozó emlék, tárgy, élmény és érzés. Édesapja elmesélte, hogy amikor fiatal volt egy olyan tengerparton járt, amelynek homokja apró, finom, bársonyosan simogató, akár egy puha, lágy takaró. A levegő tiszta, nyugtató és békés, és amikor az ember a tüdejének mélyére lélegzi ezt a levegőt, akkor ő maga is megtelik tisztasággal, nyugalommal, békével. A szellő, mely olykor megérint, és az ember felé oson, beletekeredik, harmóniába ringat. A Rózsák Birodalmában a tenger fekete, és ott, abban a birodalomban vannak a legeslegnagyobb hullámok. Hihetetlenkedve és érdeklődve kérdezte a kislány édesapját, hogy mégis mekkora az a nagyon nagy hullám, amelyre válaszképpen édesapja karjait kitárva, és ugrálva próbálta imitálni a látványt. Hozzátette azt is, hogy a tenger is többnyire nyugodt és békés, ám vannak periodikus rezgései, amikor haragos, félelmetes, és veszélyes is tud lenni. Hogy fokozza a mondandóját elővett különböző tárgyakat, hogy igazolja valóban járt a Rózsák Birodalmában, és ez nem csak egy kitalált történet. Tüstént lekapott a polcokról két dekorációként funkcionáló, faragott, fa szerkezetű dobozocskát, és egyiket kislánya kezébe adta, másikat pedig a sajátjában tartotta. A kislány nézegette a fa szerkezeteket, és közben arra gondolt, hogy vajon ezzel most mit szeretne neki sugallni édesapja. Egészen apró kis dobozok voltak, melyek a kislány kezét teljesen kitöltötték. Kívül megpácolva, mely egy sötét színezetet adott a tárgynak, elöl pedig népművészeti motívumokkal volt díszítve. Fehér, piros, és zöld színekben pompázott rajta egy rózsa. A kislány kérdezte édesapját, hogy miért pont egy rózsa van rajta, mit akar ez jelenteni. Édesapja kérte, hogy mozgassa meg a dobozkát, hiszen hallja, hogy üreges, és a belsejében kopog valami. Ez még inkább felkeltette a kislány érdeklődését, és türelmetlenül várta, hogy kinyissák a dobozkát. Édesapja lecsavarta a kézzel készített népművészeti tárgy kupakját, és egy kis üvegcsét csúsztatott kislánya tenyerébe, melyben halovány sárga folyadék úszkált. Lepattintotta az üvegcse száját, kiszökött az üvegcséből az illat, majd mindenüvé szerteáradt az erőteljes rózsaillat. A kislányt boldogsággal, titokzatossággal töltötte el az illatos élmény. Édesapja folytatta történetét. Elárulta, felfedte a titkot, hogy ahonnan ezek a dobozkák származnak az nem más, mint a Rózsák Birodalma. Milliónyi, különböző, színes, illatos virágzó rózsának a hazája, ami sehol máshol nem lelhető fel ekkora mennyiségben szerte a nagyvilágban, csak ott, abban a birodalomban. Azok az emberek, akik a Rózsák Birodalmában élnek ilyen, és ehhez hasonló kézzel készített fafaragványokat és egyéb rózsás tárgyakat készítenek. Ezzel tisztelegve hazájuknak, kultúrájuknak. Tisztelegve, hogy ezt megoszthassák más, arra járó világutazó emberekkel is. Hogy akik arra jártak, érintették az apró homokot, táncoltak a széllel, és bukfenceztek a fekete tenger hullámaival, megfürdőztek a nap feketére barnító sugarainak kezei között, azok örökre emlékezzenek az élményekre. Az élményekre, melyet besűrítettek ebbe a folyadékba, s mely folyadék egyetlenegy cseppjének esszenciájába belesűrítették az összes hozzá társuló érzést.
A kislány teljes transzba esett édesapja érdekfeszítő és különleges történetétől, s bár nem mondta ki neki hangosan, de megfogadta magában, ha felnő, akkor el fog látogatni a Rózsák Birodalmába, hogy ő is részese lehessen ennek a csodába illő varázslatnak.
Elengedte gondolatait, és a történethez kapcsolódó érzéseket. Ahogyan telt az idő és felnőtté vált, teljes mértékben meg is feledkezett édesapja kedvenc helyéről, a Rózsák Birodalmáról.
A felnőtté vált leánygyermek nyakán lógott a nyári kánikula kezdete, és szerette volna magát megajándékozni egy tengerparti pihenéssel. Többféle elgondolás, és ötlet is felsorakozott. Az eredeti tervének számításait családjának ötlete keresztülhúzta, így spontán módon sodródott az árral, rábízta magát a véletlenre. A véletlenre, mely sorozat sosem volt igazán a véletlen műve. Szívének vágya, és lelkének szava elvezette őt oda, arra a helyre, melyet úgy hívnak a Rózsák Birodalma. Nem volt ez tudatos, és csöppet sem előre megfontolt. Pusztán az égiek műve, és a lélek útja oda, amely már azelőtt meg volt írva, mielőtt a fotóalbum kinyílt volna, és az eszenciának rózsaillata szétáradt volna a helyiségben. A történet már az égben megíródott.…. a leánygyermeket elrepítette a „varázslat” oda, arra a helyre, ahova vágyott, ahol lennie kellett, mert valahol titkon, belső súgásából érezte, hogy ott neki még dolga lesz. Amikor belépett a Rózsák Birodalmába elérkezett az idő, és már megérett arra, hogy sorsának egy részét beteljesítse. A tenger, homok, napsütés, rózsaillat élményével együtt ott várt rá a szerelem is. Odavezette, mert ott kellett, hogy megtalálja, s ott kellett, hogy rátaláljon. Így volt elrendelve, így kellett lennie.
A történet már az égben megíródott…….
2015.03.08. By: Ivi
