A várakozás, és a válogatás sűrűjében a nők túlnyomó többsége kívánta már magának fennhangon:

  - Én egy igazi férfit szeretnék végre magamnak!

 Gyakran hagyja el egy-egy nő száját ez a mondat, de egyáltalán kinek, és mit jelent az a szó, hogy férfi!

 Mindnyájan más- más módon szocializálódtunk, más-más családi minták szerint nőttünk fel, és más-más apai, férfi minta állt előttünk – már ha egyáltalán előttünk állt. Mindnyájan más-más személyekkel találkoztunk már lazábbra, vagy szorosabbra fűzött kapcsolataink, párkapcsolataink során, így mindnyájan más-más tapasztalatokra tettünk szert. Miképpen a nők érzelmi alapon működnek, így ebben a témában is igen sok közös nevezőre lelhetünk. Többen ugyanazokat az általános elképzeléseket, megtapasztalásokat, példákat tudjuk felhozni, mely szerint az igazi férfi udvarias, figyelmes, őszinte, hűséges, kellemes társalgópartner, segítőkész, ért a dolgok megszereléséhez, jó ember, jó társ, jó apa, és persze még rakhatnánk hozzá a további jelzőket. Első körben soknak tűnhet a felsorolás, és hihetetlennek a valószínűsége, hogy ez egy létező faj – és elnézést ezért a kifejezésért a férfiaktól!- ebben az eldurvult, átalakult, és átformálódott világban, de bizony létezik. Anyáink, nagyanyáink idejében még termett minden bokorban, de napjainkban már kihalófélben lévő, nehezen fellelhető faj, a FÉRFI.

 Nos, láttam, hallottam már sok történetet, melyek segítettek formálni az elképzeléseimen, de bizonyosságot csakis a saját almáskosaram értékeiből meríthettem, és meríthetek. Én már kihalásztam az én fényesen csillogó piros almámat, a FÉRFIT.

 Ült velem szemben, és néztünk mélyen egymás szemébe. Tűnődtem, csodáltam őt, hogy vajon mekkora lehet az Ő szíve, mellyel oly nagyon képes engem szereti, s mekkora az enyém hozzá képest, mellyel viszont szeretem Ő-t.  A FÉRFI, szólt a belső hangom, és már peregtek is a kis filmkockák a szemem előtt:

 Mikor találkozásunkkor megért a pillanat, akkor megkérdezte, hogy megcsókolhat-e.

 Mikor minden alkalommal elkísért a hotelszobám ajtajához, mintha hazáig kísért volna.

 Mikor minden alkalommal munkából hazafele menet elém jött, és hozott valami gyorsan fogyasztható elemózsiát, tudván, hogy éhes vagyok.

 Mikor minden alkalommal volt, és van olyan udvarias és figyelmes, hogy maga elé enged.

 Mikor minden alkalommal, szó nélkül elveszi a csomagjaimat –legyen az akár egy nehezebb ridikül.

 Mikor minden alkalommal van olyan erős, hogy az EGO-t mellőzve, csakis kettőnkre gondol, kettőben gondolkozik.

 Mikor minden alakalommal maga elé helyez, és megosztja velem mindenét az utolsó csepp vízig.

 Mikor minden alkalommal képes megnevettetni.

 Mikor minden esetben képes kimutatni az érzelmeit, érdektelennek tartva, hogy a férfi nem gyengülhet el, és pusztán csak erőt sugározhat magából.

 Mikor minden alkalommal boldogan, rendíthetetlen hűségtől csillogó szemekkel néz a szemembe.

 Mikor minden alkalommal figyel rám, és emlékezik mindenre, amiről beszélek.

 Mikor minden alkalommal figyel a romantikára, és az együtt töltött pillanatok tartalmára.

 Mikor egy kisvárosi, hideg, téli hétvégén elszakad az egyetlen csizmám zipzárja, ő se szó, se beszéd a vállára csapja azt, és addig sétált vele, míg nem talál egy susztert, aki megjavítja.

 Mikor időkorlát miatt lehetetlen volt beszereznem egy elegáns lábbelit, melyet még magam sem képzeltem el, akkor ő megiramodik, majd mosolyogva visszatér álmaim cipőjével, melyet a lábamra ad, és büszkén, boldogan kommentáljuk, hogy tökéletes.

 Mikor nyikorog, és lejár a szobaajtó kilincse, akkor szintén szó nélkül rohan, megragadja a szerszámos ládát, majd rövid idő leforgása alatt vigyorogva nyugtázza, hogy működőképes.  

 Mikor megtámadni készül egy veszélyesebb rovar, akkor ő hősiesen védelmez, a nyomába ered, majd eltávolítja.

 Mikor véletlen belelépek a vízzel teli, sáros gödörbe, és átázik a csizmám, akkor ő hirtelen megragad, felcsap a vállára, mint Arnold Schwarzenegger a Kommandó c. filmben a farönköt, és kiszabadít onnan.

 Mikor vacsorázni igyekszünk egy olyan étterembe, melynek utcájában útburkolati felújítás folyik, és magas sarkúban lehetetlen megközelíteni, akkor felkap a karjába és a bejárati ajtóig cipel el.

 Mikor az utazásból egy nappal előbb érkezik a várt időpontnál, hogy meglephessen.

 Mikor minden találkozásunkkor rózsaszállal, vagy csokorral köszönt.

 Mikor az olykor ösztönszerűen előbukkanó, női hiszti ellenére is toleráns, és elnéző tud velem lenni.  

 Hosszú időn át tudott rám várni, míg igazán egymáséi lettünk, és most, hogy együtt vagyunk is képes türelemmel várakozni.

 Számára is az őszinte, jóízű beszélgetése képviselik az értékeket, nem pedig a különböző műsorokat, információkat sugárzó technikai eszközök.

 Szeretetének ereje, és annak kimutatása nem hozzá társítható szavak folyamatos ismételgetésében rejlik, hanem annak tettekkel való kimutatásában. Vallja, és cselekszi.

 Nekem Ő, ilyen, az értékeiben gazdag, igazi FÉRFI.

2015.12.16. By: Ivi

Fotó: Ny.Ivett