Egy kezdeti cikkben már írtam arról, hogy miért hoztam létre az oldalt, de most szeretnék kicsit bővebb betekintést nyújtani abban, hogy mi is a célom, a küldetésem, ezen a vonalon, és ki vagyok én valójában, aki az írásokat megossza veletek, az olvasókkal.
Gyerekkorom óta foglalkozom művészettel, és kreatív dolgokkal, melyben olyan alkotói tevékenységek tartoznak bele, mint a rajzolás, festészet, szobrászat, kézművesség, irodalom, és az írás. A művészetet mindig is az életem részének, fontosnak, és pótolhatatlannak tartottam ahhoz, hogy ki tudjam magam fejezni, illetve alkothassak magamból valamit, amelynek darabját megoszthatom, és oda adhatom másoknak is. A rajz, és a festészet mellet az írás forrta ki magát legfőképp. Ebben találtam igazán önmagamra. Gyermekkoromban is pont azért ragadtam papírt és tollat, amiért most is, hogy kiírjam magamból azt, ami bennem van. Érzéseket, tapasztalásokat, történéseket.
Szerető családba születtem, és kaptam magam mellé egy szertő testvért is ajándékba az élettől. Életemnek egy részéről elmondhatom, hogy boldog gyermekkorom és felnőtté válásom volt. Rengeteget nevettünk, bolondoztunk, kirándultunk, utaztunk, sok mindent láttunk, csináltunk, és tapasztaltunk együtt. Sok élménnyel gazdagodtunk. Szerettük egymást. Szinte minden tökéletes volt ahhoz, hogy elmondhassam, igen, én egy rendes, teljes, egész családban nőttem fel, de sajnos ez nem így van. Az érem másik oldala sokszor, sőt gyakorisággal maga volt a pokol. Édesapán akkortájt ismert élsportoló volt, és miután összeházasodtak édesanyámmal egy vidéki kisvárosban kaptak a sportegyesülettől lakást. Miután megszülettem, édesapán abbahagyta a sportot, és nem találva a világban, és önmagában a helyét, befele fordulva, az ivásban talált magának menedéket. Hol időszakosan, hol folyamatosan fogyasztott alkohol, megállás nélkül, egészen a teljes önpusztításig. Önpusztító életmódja hosszú évek során szép lassan felégetett maga körül mindent; a családját, állását, és a fedelet a fejünk felől. Az alkoholnak hatására az ökölvívói múltjának „ajándékát”, az agressziót, és az agresszív cselekedetek is megosztotta családjával, sőt rendszerességgel rajtunk „gyakorolta” azt. Napjaink hol boldogan, szeretetben, nyugalomban, nevetéssel, öleléssel, játékossággal teltek, hol pedig rettegésben, álmatlanságban, félelemben, gyűlölettel, sírással, és menekvéssel. Egy véget nem érő kettősség volt ez az élet, tele apai imádattal, és gyűlölettel. Imádat az alkohol nélküli állapotban lévő családcentrikusságért, gondoskodásért, féltésért, óvásért, önzetlenségért, biztonságért, játékosságért, tanításért, és megannyi szép létezőért. Gyűlölet az alkoholos állapotban lévő érdektelenségért, felelőtlenségért, trágárságért, mocskolódásért, agresszióért, szégyenérzetért, édesanyám rendszeres bántalmazásáért, az átvirrasztott éjszakákért, lelkünk fájdalmáért, és megannyi sötét létezőért.
Hosszúra nyúlt ez a születésemtől kezdődő, húsz éven át tartó küzdelmes történet.
2016.01.14. By: Ivi
