A nap és a szél szorosan átöleltek. A nap fényével melengette a hátam, a szél pedig frissességet cirógatott a hajamba. Ők ketten, karöltve kísértek, miközben egy forgalmas főút menti járdán bandukoltam. A kellemes időjárást élvezve, boldog nyugalmamban, mosollyal az arcomon, egy, a semmiből előtörő bicikli váltójának a hangja zörrent bele a füleimben. Tisztán, és szépen szóló kattogása egy pillanatra visszautaztatott a múltba. Gyermekkorom világába. Emlékeztem. A sok különleges alkalom közül most erre az egyre, amikor úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb gyermeke. A momentumra, amikor megkaptam az első mountain bike biciklimet.
Egy gyönyörű, férfi vázas, fehér alapon rózsaszín-szürke megfestéssel díszített biciklit. A nehezen kezelhető Csepel bicikli után már nagyon vágytam rá, így aztán amikor tudomásomra jutott, hogy elmegyünk, és megvesszük, akkor majd kiugrottam a bőrömből. Vágytam rá, hogy érinthessem, hogy markoljam a kormányt, hogy kipróbáljam a váltókat, hogy szabadon száguldjak, mint a madár, és sebesen, mint egy táltos paripa.
Majd ott volt, ő, élőben, a gyönyörű mountain bike bicikli. El sem hittem, fel sem fogtam, mikor először megérintettem a kormány fekete gumiborítását, hogy ennek a biciklinek már én vagyok a tulajdonosa. Velem jön haza, én ülök majd rajta, és én vezethetem. Felpattantam a nyeregre, és csak tekertem, és tekertem. Vidáman váltogattam a váltót, hogy kipróbálhassam az összes fokozatát, hogy érezzem a sebességek közti különbséget. Hol felfelé váltottam, hogy nehezítsem a tempót, és lassuljak, hol pedig lefelé váltottam, hogy könnyítsek, és gyorsuljak. A gyorsaságban fékpróbát is alkalmaztam, aztán megálltam, újraindultam, tekertem, váltottam, fékeztem, lassítottam, gyorsítottam. A boldogságtól megrészegülve, gyermeki extázisomban ismételgettem ezeket a mozdulatokat hazáig. Attól a naptól kezdve, új társammal, újra, és rendszeresen koptattam a vidéki kisváros ismert, és ismeretlen útjait.
Igen, számomra ez nagydologot volt. Nagydolgot jelentett egyszer azért, mert felénk akkortájt jött divatba a mountain bike bicikli, másodsorban pedig azért, hogy a szüleim megajándékoztak ezzel a folytonos boldogsággal. Az első alkalommal, és minden alkalommal, amikor bringára pattantam, akkor azt a boldogságot láttam a szemükben, amit ott, akkor, nekem ajándékoztak. Emlékeztem az emlékkel jött érzéstömegre. A szívemet-lelkemet melengető értékekre. Mindig is tiszteltem, megértettem, megbecsültem ezeket a valódi érzésértékeket.
Az érzésnek, mely az élménnyel együtt jön, annak van igazán értéke. S a tárgynak, melynek értéke van, az csak egy közvetítőeszköz a boldogsághoz. A valódi érték, az érzésérték, az örökkön maradandó. Köszönettel szüleimnek!
2016.01.26. By: Ivi
Fotó: Lévai Adrián / https://m.facebook.com/
