Anyatermészet
2017. március 28. írta: NyIvett

Anyatermészet

Szeresd, tisztelt, öleld át a zöldet, a Földet!

Csücsülök az ágyon, és pihentetem az elmém, a testem. Figyelek befelé, magamra, a nyugalmi állapotomra, és közben, csak úgy, merengek kifelé az ablakon. Eleinte csak bámulok, de később nem tudom nem észrevenni az ablakból jól látható, szemben lévő fát. Egy nagyobb ház kertjében ágaskodik a magosba. Hol nyugodtan pihen a nap cirógató sugaraiban, hol eszeveszett táncot jár a hívogató, őszi szellő karjaiban. Figyelem, ahogyan próbálja lombjainak kuszaságát összehangolni. Hol kacérkodóan előrehajlik, incselkedik a szellővel, mintha csak azt súgná neki, hogy na, gyere, itt vagyok, mutasd meg, hogy mennyire erősen tudsz táncba ringatni! A másik pillanatban a pedig szellő válaszol neki, lök rajta egy nagyot, és a fa hátrahőköl. Hajbókoló ágaival fejet hajt a szellőnek. Egyes részei előre, míg a másikak hátra néznek. Majd mikor a szellő elcsendesedik, akkor visszavonul, és újra egyetértésben, összhangban hullámoztatja magát. Néhol itt rezeg, néhol ott rezeg. Még nem vetette le teljesen intenzíven zöldellő, nyári kosztümjét, de már készülődőben van az őszi szín kavalkád báljába. A szellő már csábítaná őt a tűzvörös pipacsmezők, az aranysárga kukoricaszemek, a sötétbarna dióhéjak, a világosbarna makkszemek, a narancsló gerberák, a halványlila ibolyák, és a bordó cseresznyék Világába. Egy új korszakba, egy új Életbe. Még szemérmeskedik, még nincs készen az elvonulásra, és az azt követő újjászületésre.

Csodálom őt, s nem csak őt, az összes társát. A hatalmasságát, bölcsességét, szeretetét, életörömét, békéjét, nyugalmát, harmóniáját, erejét, és a folytonos megújulásra való képességét. A bármilyen kosztümjét, levetett, elhasznált darabjait, az ölelését.

Igen, beszél, és én hallom. A lelkemig, szívemig hatol. Mindig, és újra. Örök szerelem ez, melyhez féltés, felelősségérzet, és gondviselés is társul. Oly erősen, bátran, sokan állnak egyedül, míg mások csoportokban, családokban. S, ami a leginkább lehengerlő számomra, az a szabadságuk, ahogyan karcolják, és érintik az eget. Csakis felfelé törekednek. Szabadnak születtek, hirdetik és hordozzák mindazt a kincset, ami születésüktől bennük lakozik, ami az Anyaföldből neveltetett beléjük. Ezeket az értékeket képviselik.

Sokan nem látják őket, csak úgy elsétálnak mellettük. Mindennapi létezőnek találják őket, ami velejáró része a természetnek. Sokan használják, sokan birtokolják, és sokan bántják, megfosztják őket a szabadságtól, az Élettől. Ilyen az ember. Van, aki születésétől megtanulta, és ereiben hordozza az Anyatermészet erejét, és annak hívogató szavát, nyugalmát, békéjét. Vágyik rá, vágyik utána, hogy vele lehessen, hogy benne lehessen, hogy csak egy kis időt együtt tölthessen vele; hogy mindketten megpihenhessenek, és töltődhessenek egymás közelségében. Van, akinek ez olyan természetes, mint maga a természet. Belülről, ösztönösen jön. Csak úgy tudja, hogy hogyan vigyázzon rá, és mindenekfelett tisztelje, és szeresse. Tud vele együtt élni, s közben meghagyja úgy, ahogyan a JóIsten megteremtette őt, őket, szabadon. Hiszen minden, és mindenki szabadnak született. De milyen az emberek másik fele. Azok, akik nem tisztelik a természetet, akik kisajátítják, akik birtokba veszik, birtokolják őket. Mostoha módon bánnak velük, bántják, megjelölik, megkülönböztetik őket. Használják úgy, ahogy nekik tetszik, majd eldobják, amikor már nem kell nekik, mint egy tárgyat, egy eszközt. Ezek az emberek maguknak akarnak mindent. A napot, a szelet, az eget, az oxigént, a vizet, a fákat, mindent, ami szabadságra született. Az egész Anyaföldet, minden kell nekik. Osztozkodik rajta, és használja. Használja és kihasználja az energiáit, majd amikor már nem lát benne számára fontos, fizikális értéket, akkor eldobja, és elkezdi keresni az újat, az ártatlant, a szűziest, a romlatlant, az érintetlent. Egy új Földet, egy új Világot, amit aztán újra birtokába vehet, és uralma alatt tarthat.

Ez olyan, mint a párkapcsolat. Pusztán csak tisztelni, szeretni, dédelgetni kellene őt, ahogyan az emberek ezt egymás közt is teszik; mert érzés van benne, mert energia van benne, mert szeretet van benne. Élet van benne a legapróbb porszemtől a leghatalmasabb monumentális hegységrendszerig, és a legkisebb mikroszkopikus jelenségtől a legnagyobb élőlényig. Minden él benne, lélegzik, rezeg, rezonál, mozdul, energiát bocsájt ki, kommunikál. Szíve és lelke van. Együttesen érez, és reagál. Ha bántjuk, használjuk, majd tovább állunk, azzal nem segítünk. Ha viszont tudunk vele együtt, összhangban élni, együtt mozdulni vele, figyelni a rezgéseit, meghalljuk a kommunikációját, óvjuk őt, gondoskodunk róla, szeretjük, és tiszteljük, azt meghálálja, és ő annál jobban szeret, és még többet ad. Még akkor is csak ad, amikor mi elveszünk tőle mindent, mert hatalmas erő, kitartás, túlélés van benne. Szeretetre, békére, harmóniára született, arra, hogy ezt közvetítse, éreztesse velünk minden porcikájával, így adjuk meg neki azt, amiért teremtődött értünk, és nem nekünk.

Teremtődött azért, hogy illatával, színével, érintésével, értékeivel, állataival, élővilágával, növényeivel, terméseivel, védelmezésével, kincseivel elvarázsoljon minket, és ezt a varázslatot hirdesse, amerre csak nézünk Ő benne. Vegyük észre, hogy miért van Ő nekünk! Soha sem késő még jobban szeretni, és tisztelni őt, hiszen Ő újra és újra képes szeretni, újra és újra képes újjászületni. Érdemes ilyen, és ehhez hasonló értékeket továbbítani a felnövőben lévő, és az új generáció felé, s nem új bolygó, az új Élet után kajtatni, szüntelen…

Nemes egyszerűséggel sétálj ki egy parkba, egy erdőbe, és simogasd meg a fűszálakat. Ölelj meg egy vagy több fát úgy, hogy a csupasz lábad találkozzék az ő csupasz gyökereivel. Szagolj bele tiszta tüdővel a virágszirmok rengetegébe. Feküdj hanyatt, érezd, ahogyan kommunikál, üzen, beszél a FÖLD. Érezd az Anyaföld, a természet energiáit!

By: Ivi 02.10.2016.

Zeneajánló: https://www.youtube.com/watch?v=19nm5_nAwQg

Az indián származású, Carlos Nakai, Föld szelleme c. fuvolacsoda előadását ajánlom Mindnyájatoknak, mely kiválóan illeszkedik az irományomhoz, hiszen az indián kultúra az egyik legtiszteletreméltóbb spirituális kultúra. Az indiánok, az indián törzsek tudják, hogy hogyan teremtsenek szimbiózist a Földdel, a Föld szellemével, és annak energiáival. Ők azok, akik valódi, mély érzelmeket táplálnak a Földanya iránt, valamint tiszteletettel és megbecsüléssel léteznek vele, ősidők óta.

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenetterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr812383821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása